Németország –Argentína 4:0 , hihetetlen még most is leírni két nappal a gauchók kiütése után. Tényleg csoda lenne, vagy a jól felépített német futballgyártól várható volt ez az eredmény?
Az utóbbi napok médiaőrületében hirtelen mindenki német divatszurkoló lett, most már nem is olyan cinkes a Birodalomnak szurkolni. Bezzeg az ausztrálok kiütése után, még mindenki szerencséről és a világbajnokság leggyengébb csapatának „szétfutásáról” beszélt, meg hogy ezek a rohadt nácik már megint a spájzban vannak. Valami itt nem oké, miért kezdte el mindenki a Nationalelf seggét nyalni; ők vakok voltak 4 vagy 2 éve amikor a Klinsmann/Löw féle válogatott már eltemette a kockafocit és hasonló stílusban játszott, csak nem ilyen összeszokottan. Arra , hogy ez kiderüljön szükség volt az angolok és argentinok kiütésére és most ott tartunk, hogy ha nem rúgunk minimum hármat a spanyoloknak, akkor megint felerősödnek a kritikus hangok és máknak fogják titulálni az eddigi szereplésünket.
Maradjunk a Földön (még lehet egy napig örülni) és koncentráljunk az előttünk álló feladatokra.
Joachim Löw is ezt teszi, neki már 2009. december 4 óta (ekkor volt a világbajnokság csoportjainak sorsolása) határozott elképzelése volt Afrika meghódításának mikéntjéről. Azóta alázattal, intenzív edzésmunkával, olyan forgatókönyvet dolgozott ki , ami a régi idők támadó fociját idézi. Azt mindenképpen látni kell, hogy az egyetlen járható utat választotta, defenzíven, az eredmény tartására törekedve nem lehet messze jutni, az csak az olaszoknak megy és nekik is csak 16 évente sikerül.
Az eddigi 13 lőtt gól magáért beszél, ráadásul 3 meccsen is négyig jutottunk. A mester által kitalált taktika egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek a szakértők beállítják. Az alábbi képen látható, hogy Jogi 18 téglalapra osztotta fel a játékteret. Ezeket a területeket kell védeni a játékosoknak, mint a sakkban, így a stabil alapfelállás (4-2-3-1) sohasem sérül, könnyű visszarendeződni és a védekezés is tökéletes lesz , ha a stratégiailag fontos téglalapokat megszállja a csapat. Ezt még az olyan földevő barmok is meg tudják jegyezni, mint a ghánai „Bika” Muntari.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy folyamatosan mozgásban vannak a játékosok, Podolski és Müller a bal- ill. a jobb oldalt felszántják. Özil téglalapjai a félpálya és az ellenfél büntetőterülete között helyezkednek el, míg Scweini-nek a félpálya és a saját 16-os közti mezőket kell védenie. Ezáltal Schweinsteiger lesz a legfontosabb játékos a felállásban hiszen az előtte fekvő hat mezőt kell megjátszani, azaz Özilt és a széleket. Emellett a saját kockáit is védi, így lesz ő a védekezés alapembere Khedirával együtt. Jogi másik alapvető elve a Játssz és fuss! – ha megjátszod a labdát , azonnal indulj be és kérd vissza vagy legalább keresd az összjátékot. Azt nyilatkozta legutóbb, hogy ennek a sulykolása ment a legnehezebben és még most is nap mint nap átrágják a srácokkal. Ennek köszönhetően a folyékonyabb és dinamikusabb lesz a játék, egy-két gyors passz után Schweini hosszú passzal indíthat és mint sokszor láttuk a bepasszokkal ziccerig lehet játszani. Ez vezetett az argentin kokainvár összeomlásához is! Marha egyszerű ezt így leírni, de Löw-nek meg kellett találni ehhez olyan spílereket mint: Özil, Müller, Kroos, Podolski, nélkülük dobhatta volna a kukába a terveit. Az angoloknak lőtt negyedik gól ennek a tökéletes taktikának a végterméke volt: Klose hosszú passz, Özil szélről bepassz, Müller gól.
Ha az ilyen egyszerű, akkor miért csak mi tudjuk? – merül fel a kérdés. Egyértelmű válasz nincsen, én a fiatalságban, a csapatszellemben, és az erőnlétben keresném a megoldás kulcsát. Nézzük meg az elkényeztetett sztárocskák csapatai hol vannak, valamelyik tengerparton vágják halomba a csajokat.
Alázat, alázat és alázat – rohadtul bebizonyosodott a sportág alaptézise, véleményem szerint egy Ballack nagyúrral ez csorbult volna a leginkább és már rég elbuktunk volna.
Löw ráadásul kiváló pedagógia érzékkel is bír, és most érett be a munkája gyümölcse. Emlékszem az utolsó bosnyákok elleni felkészülési mérkőzésre írt poszt előtt csak ámultan a második félideji játékunkat látva. Már akkor éreztem, hogy sokkal jobban összeállt a csapat mint a 2008-as EB-re.
Kockafußball auf Wiedersehen, mostantól sexy Fußball-t akarunk! A spanyolok ellen mi vagyunk az esélyesek, nem úgy mint két éve, nem adhatunk esélyt Torreséknek. Amondó vagyok rúgjunk egy hármast és hallgatassuk el örökre a divatszurkolókat!
