Amíg elkészül a vb –keret elemzése és amíg a kezdősípszó el nem hangzik Dél-Afrikában, addig megemlékezünk csapatunk legfényesebb vb szerepléseiről. Mindig öröm felidézni a német világbajnoki szereplés legfényesebb momentumait, főleg azokra a világbajnokságokra szorítkozva, ahol összejött az éremszerzés. Annál inkább öröm nekem elkészíteni ezt a posttot, mert a vb sikerekről pl. A La Furia Roja vagy a Strandfocista dinamitok és a többiek vajmi keveset tudnának írni.
1934 – Olaszország
Ez volt az első világbajnoki részvétele csapatunknak és rögtön örülhettünk is a bronzéremnek.
Nem volt könnyű eljutni eddig , hiszen a háborús vereség utánni sokkból kezdett ébredezni a német társadalom, és nemzetiszocializmus egyre nagyobb térnyerése a belpolitikában sötét árnyéként kezdett vetülni nemcsak egész Németországra hanem Európára is.
Pedig az első világháború előtt a hollandok elleni barátságos mérkőzések alatt (1912 és 1914) még a taps is felcsattant a holland szurkolótáborban a német csapat játéka láttán (Ma csak maximum köpnek egyet).
Aztán a világháború nem csak Európa politikai, hanem futballtérképét is átrajzolta. A politikai izoláció jegyében a barátságos mérkőzések lejátszása szinte lehetetlennek tűnt. Egyedül Svájc mutatott hajlandóságot 1920-ban egy barátságos mérközésre, amire a britek, farnciák és belgák egyből bojkottal fenyegetőztek. Mituán Svájc nem hagyta magát befolyásolni, az angolok (már akkor is nagy volt a barátság) Németország kizárását követelték a FIFA-nál. A követelés elutasítása után az angolok kiléptek a szervezetből.
Az 1920-as évek végére kezdett normalizálódni a helyzet, amit az 1928 –as olimpia részvétel is jelzett. Amszterdamban Svájc 4-0 –s legyőzése után a későbbi győztes „uruk” megállj parancsoltak (1-4).
1928-as német válogatott, Amszterdam
Az 1930-as német –francia barátságos meccs is a germánokkal szembeni enyhülés jele volt (miután a franciák kivonták csapataikat a Rajna-vidékről) , habár a (szimpatikus) francia zsurnaliszták még mindig rohamkatonáknak (Sturmsoldaten) titulálták a német játékosokat.
Több más európai csapattal egyetemben az 1930-s vb-re pusztán anyagi gondok miatt el sem utazott a válogatott, a DFB egyszerűen nem tudta előtermeteni a szükséges anyagiakat. A nagy gazdasági világválság még plusszban rákontrázott erre.
1920 és 1933 között a német csapat 23 győzelem , 13 döntetlen mellett 19 vereséget könyvelhetett el. Ez a mérsékelt teljesítmény is elősegítette a német foci szétforgácsolódását és a szövetségen belüli széthúzást. Az akkori befolyásos focivezérek mindig a saját tartománybeli játékosaikat akarták a válogatottban szerepeltetni.
Ezen előzmények ellenére szinte csodával ért fel az 1934-es világbajnoki szereplés.
Az 1934-es világbajnokság már nem volt olyannyira csonka, mint a három évvel azelőtti. Legalábbis, ami a résztvevők számát jelentette. Mert amúgy az olaszországi tornára egyrészt a címvédő Uruguay nem jött el, a Argentína és Brazília pedig nem a legerősebb garnitúrával érkezett. Rajtuk kívül mindössze Egyiptom és az USA volt Európán kívüli.
Ez volt az első, ám nem utolsó torna, ahol európaik alkották a legjobb négy mezőnyét. A mieinknek nem volt nehéz dolga, hogy kijussanak. Csak Luxemburgot kellett megverni. 9-1-re sikerült, Joseph Rasselnberg és Karl Hohmann triplázni is tudott. Franciaország is a csoportban volt még, de miután ők is legyőzték Luxemburgot, eldőlt a két továbbjutó kiléte. Sima ügy volt.
A világbajnokságon előbb Belgiumot verte 5-2-re a válogatott. A mérkőzés érdekessége Admund Cohen mesterhármasa volt, amely a vb-k történetének első klasszikus ‘Hattrick’ –je.
1934. 05. 27., Firenze
Németország – 5:2 (1:2)
1934.05.31, Milánó
Németország – 2:1 (0:0)
Az esélyesebb csehek ellen nem sok sansz mutatkozott. A sérült Hohmann nélkül felálló Németország Kress kapus potyáinak is köszönthetően sima 3-1-re kikapott a csehektől. Nejedly mesterhármast ért el, és az akkori Reichpost is elismerően írt a csehek teljesítményéről : „A játék minden elmében felülmúlták a csehek a csapatunkat“.
1934.06.03, Milánó
Csehszlovákia – Németország 3:1 (1:0)
A német válogatott a bronzmeccsen vigasztalódott. Nápolyban 3-2-re győztük le a Wundermannschaftot. A meccs embere Ernst Lehner volt, aki duplázni tudott.
1934.06.07 , Nápoly
Németország – Ausztria 3:2 (3:1)