„Unglaublich, Super, Wahnsinn, Spitze, Wunderbar und so weiter…” –csupa nagy betűvel írandó a véget nem érő jelzők sora. Tegye mindenki a szívére kezét és mondja őszintén , hogy tudta és erre számított. A vb előtt egy hónappal ennek a párharcnak még Anglia volt az esélyese az önmagát még keresgélő német válogatott ellen , de a csoportmeccseken mutatott teljesítményt tekintve teljesen megérdemelt a győzelmünk, de nem ilyen arányban vártuk.
Úgy voltam vele, hogy az online covertitlive-os közvetítéssel babrálás helyett végre 100%-ig a játékra koncentrálva fogom végigizgulni a meccset és a közben papírra vetett gondolataimmal okoskodok ebben a posztban. Ami már az elején feltűnt, hogy taktikailag felül fogja múlni Löw Capello-t, mikor meghúzta Özil vonal melletti, jobb szélen játszatását a 4-2-3-1 –es rendszerben és Müllert betolta középre. Hála Istennek meg lett az eredménye, mondjuk az auszik elleni meccs kivételével látszott, hogy Müller csak szenved a vonal mellett. Az ő kombinatív , sokmozgásos játéka, cselezőképessége nem szorítható be a szélre. A másik jó húzás szerintem Badstüber végleges elfelejtése és Boateng ismételt aktivizálása volt. Azt a szerbek ellen már láttuk, hogy Badstuber nem igazi baloldali védő, úgy keverik meg mint anyám a vasárnapi ebédhez a rántást , sűrűn és gyorsan.
Ellenben Capello semmi váratlannal nem szolgált, még mindig ragaszkodik két szent tehene együtt játszatásához a 4-4-2–s hadrendben. Merné is kihagyni Gerardot vagy Lampardot , asszem a Temze mélyén betoncsizmában végezné. Ez a megszokott már lassan négy éve játszott , kiismerhető, számomra konzervatív taktika már előre bukásra volt ítélve. Az egyedüli félelmen az volt , hogy Lampard elsül messziről (be is ment, csak hát a gól az amit megadnak) vagy Rooney főnixmadárként újraéled hamvaiból erre a meccsre. Félelmein alaptalanok voltak , hiszem ilyen impotens védelemmel mint Upson-Terry kettőse nem számoltam.
Ráadásul az elején már látszott, hogy Schweinsteiger mozgásán nyoma sincs a sérülésnek és ekkor nagy kő esett le a szívemről. Ez a kő még nagyobbat koppant amikor Neuer is feliratkozott a kanadai táblázatra a Klosénak kiosztott gólpasszával a 20.percben (1-0). Azért ilyet kedves angol sporttársak még ifiben sem nagyon szabad csinálni, bár a Kahn-Elber párosnak nagy fegyvere volt a Bayern 2001-es BL-menetelése során, felelevenítve a Madridnak szintén indításból lőtt Elber gólt. Mindenesetre Miro érdemei megkérdőjelezhetetlenek, ezúttal is gratulálunk neki a lábbal szerzett találathoz. Aztán elkezdtük az angol baloldali védekezés „szétszopatását”, már bocsánat de találóbb kifejezést nem találok arra, amit Cole-lal csinált a Klose-Müller-Podolski trió a második gólnál a 33. percben (2-0). A show a Khedira-Müller-Klose csikicsuki-ziccer-kapusbalövéssel folytatódott. A 36. percben mikor Klose ismét közelebb zárkózhatott volna a 15 gólos Dagihoz, már azt hihettük hogy sima lesz, de Upson mindenképpen javítani akarta hibáját és szépített (2-1). Most hagyjuk Boateng és Neuer ostorozását , nem illik négy rúgott gól esetén. Ismét visszakaptunk valamit 1966–ból Lampard meg nem adott góljánál, én speciel a hitet, hogy a haverok pénzét elnyerem a 2-1-es tippemmel. Utólag már nem bánom , hogy nem jött be a telitalálatom, de a győztest így is eltaláltam 3 pontért.
Félidőben egy jó cigi megnyugtatta az angoldrukker rokonok okoskodása által szakadásig szétcincált idegrendszeremet, amelynek szakítószilárdságát a második félidőben már nem tesztelte tovább a Cappello-banda. Joachim Löw meg úgy gondolta , hogy Özil, Schweinsteiger és Kheidira szívassa szét a második félidőben a jobboldali anglikán védelmet (ekkora a bal oldalon Cole már romokban volt) , Müller pedig érkezzen minden beadásra hajszálpontosan. A taktika bevált, szegény Johnson azt se tudta hol van, mikor a Müller-Schweini-Müller összjáték közben Özil beindult mögé az üres területre. A fantasztikus ebben akcióban az volt, hogy Bastian nyugodtan kivárt az utolsó passz előtt és tökéletes ütemben tette az egész pályát végigsprintelő Müller elé a lasztit, aki megvárta míg James eldől balra és belőtte a helyére (3-1). Kész, ekkor felugrottam az angolmajmoló rokonok nyakába, akik hülyén néztek rám, hogy ki ez a barom. Azt már nem is merem leírni , hogy a 70. percben Özil mesteri elfutása és centerezése után milyen örömtáncot jártam a búcsúra megterített asztal tetején, a rokonok rosszalló tekintetével kísérve. Müller megint vagy jó 60 métert sprintelt, hogy odaérjen (4-1). Kész, K.O., innentől kezdve nem is érdemes másról írni. A maradék játékidőt megúsztuk sérülés nélkül, a kulcsemberek is pihenni tudtak, Schweinsteiger végig pályán tartásával pedig bepótolta a héten kihagyott edzéseit.
A csapat, a játék, az elképzelés olyan egyszeri, megismételhetetlen konstellációja állt össze a mai napon, amelyre még sokáig fog emlékezni minden német drukker. Emlékszel még amikor 4-1-re elraktuk az angolokat? – kezdetű kérdésre pedig 20 év múlva ez lesz a válasz: Igen, az kibaszott gyönyörű volt!
Jöhetnek a gauchók, hajrá Németország!
